Kísért a múlt, a vesztüket érző, nem éppen demokratikus érzületű hatalmak rutinszerű gyakorlata. Ugyanígy rostálták meg, mentették ki szorgos kezek a rendszerváltozásra készülve az ügynökaktákat, vagy tüntették el a Horn-kormány alatt a Honvédelmi Minisztériumból a néhai miniszterelnök karhatalmista múltját megvilágító anyagot.
Gyurcsány Ferenc elsősorban egy jogintézménynek köszönheti, hogy még mindig aktív közéleti szereplő: az elévülésnek. Az a politikai felvilág, amelynek emblematikus alakja a bukott miniszterelnök, emellett számos jel szerint a terhelő információk eltüntetésével, valamint az illegálisan és/vagy tisztességtelenül megszerzett adatokkal való visszaéléssel egyengette útját az új, demokratikus világban. A titkosszolgálati szürkezóna lápvilágában tenyésző társaság 2006 őszén a rendelkezésére álló teljes piszkos arzenált bevetette hazugsággal megszerzett kormányzati hatalma megtartása érdekében.
A hírhedt beszéd a tartalmát tekintve, politikai értelemben lezárt ügy. Már a napvilágra kerülése pillanatában az volt. A nyilvánosság Gyurcsány második kormányzásának első napjaiban értesült róla, hogy a költségvetés helyzetéről, a gazdaság állapotáról hazudott a baloldal vezére, s a kampányban meghirdetett szocialista programnak éppen az ellenkezőjét tervezi megvalósítani.
A beszéd annyiban tartalmazott új információt, hogy Gyurcsány mindezt tudatosan, felfoghatatlan cinizmussal tette. A kiszivárogtatás miatt elrendelt titkosszolgálati vizsgálat hamar kizárta a külső lehallgatás lehetőségét – az én, meglehet, túl konzervatív felfogásom szerint itt le is kellett volna zárulnia a nemzetbiztonság szerepének –, már csak az volt a kérdés, hogy az akkori kormányfő párton belüli ellenlábasai, vagy az évszázad belpolitikai baklövéseként maga Gyurcsány és köre indították el a nyilvánosságra kerülés folyamatát. Esetleg mindegyikük. A Gyurcsány-kormány titkosszolgálatának tegnap az ellenzék által is hitelesnek elismert jelentése inkább Gyurcsányra terelte a gyanút.
Egyre pedig mérget vehetünk: ha a szolgálatok akkor bármilyen terhelő, kompromittáló tényt feltártak volna a Fidesz szerepéről, arról a legszélesebb nyilvánosság értesül. A hiányzó dokumentumokról szóló híradás viszont arra utal, hogy van még Őszödnek sötét titka, amelynek homályban tartása valakiknek nagyon fontos az előző kormány környékéről.
Csak bízni lehet abban, hogy most nem sikerült minden nyomot eltüntetni, s a 2006 őszén történt gyalázat, az alkotmányos rend ellen a rendőrséget felhasználva végrehajtott október 23-i puccs felelősei nem kerülik el a büntetést. Ne féljünk a nagy szavaktól: az lenne a rendszerváltozás valódi lezárása.
Addig is egy jó tanács Vadai Ágnesnek, Gyurcsány párttársának, aki a belügyminisztertől követeli a teljes őszödi iratanyagot: kopogtasson egy másik ajtón!
